[Friss hozzászólások] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
--- Tarja nyílt levele ---
Múlt vasárnap reggel óta folyamatosan arra kérnek magazinok, újságok, rádió és televízió adók, fan klubok és rajongók Finnországból és az egész Földről, hogy jellemezzem a helyzetemet. Összességében ez rengeteg, és fizikai képtelenség számomra hogy időt találjak mindegyik egyenkénti megválaszolására. Úgy határoztam tehát, hogy leírok néhány dolgot a rajongóimnak, családomnak és barátaimnak, valamint a közönségnek, hogy érzek a megtörtént események után.
Ez a pillanat a bánaté és szomorúságé, nagyon nehéz beszélnem.
Jelenleg Argentínában vagyok. Remélem megértitek, hogy ezután a sokkoló váltás után, mely egy váláshoz hasonlítható, nem akarok otthon egyedül maradni Finnországban. A férjem már hónapokkal ezelőtt megvette a jegyeit Argentínába, és úgy határoztam az utolsó pillanatban, hogy vele tartok.
De a tény, hogy Argentínában vagyok, és hatalmas távolság választ el, nem lehet ok a kommentár mellőzésére.
Múlt péntek, október 21-e volt a nap, amire az egész banda várt hosszú ideje.
A gyakorlás kora reggel kezdődött. Nagyon beteg és ideges voltam, főleg amiatt, hogy még énekelni sem tudtam a próbák alatt.
Szintén ideges voltam, mert a koncertprogram hosszabb volt, mint egy átlagos Nightwish koncerten szokott lenni. Továbbá egy speciális vendégünk is volt, aki fellépett velünk, több átöltözés volt nekem, mint amennyi megszokott, és az első alkalom, hogy nagy kivetítők és színpadi produkció volt.
El ne felejtsük, hogy a koncert rögzítve lett.
Mind az öten a Hartwall Arénában játszottuk el.
Bár mindannyian tudtuk, hogy teltházas a koncert, legvégül már a színpadon láttuk a sikító, tapsoló és álló embereket leülni. Hihetetlen érzés volt.
Soha nem fogom elfelejteni, milyen leírhatatlan érzés volt a finn közönség fogadtatása.
Amikor a koncertnek vége volt, a boldogságtól sírtam a színpadon. Boldog könnyeket hullattam, mert ki tudtam hozni magamból a legjobbat mint mindig, noha beteg voltam. Boldog könnyeket hullattam, mert a hosszú turnénk a lehető legjobb befejezést kapta, és boldog könnyeket hullattam, mert a legnagyszerűbb fogadtatást kaptam, amit művész kaphat: tapsot és mosolygó arcokat.
Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan megint sírni fogok.
A koncert után a fiúk behívtak a backstage-be, és kértek, hogy ölelkezzünk össze. Furcsa volt, mint az összes többi, ami tradicionálisan zajlott köztünk minden koncert előtt. Ez a tradíció megmaradt köztünk, noha egyre növekvő feszültség és nyomás nehezedett ránk egy hosszú ideje.
Az hirtelen érzés fogott el, hogy meg kell köszönjem nekik, amit hangosan meg is tettem, de válasz nélkül maradt.
Ezután adtak egy levelet, és kértek hogy másnap olvassam el. Ugyanaz a levél, amelyet most már mindenki ismer.
Elolvastam, és sokkot kaptam.
Még mindig nem tudom mit mondhatnék, még most sem, amíg ezeket a sorokat írom.
Hatalmas dühöt érzek a levélben, és továbbra is elég elszomorítónak tartom, de nem akarok erre a dühre még nagyobb dühvel reagálni. Személyes okokat nem kéne a külvilág elé tárni.
Tudom, hogy amin keresztülmegyünk, mindenki számára szomorú, beleértve a fiúkat is.
Rengeteg lehetőség lett volna, hogy kifejezzék amit el akartak mondani a levéllel, továbbra is értetlenül állok az előtt, hogy miért pont így tudatták ezt velem. Sajnálom, hogy a fiúk félreértettek. Nem ismerem fel magam azokból, ahogyan jellemeztek.
Említenek kegyetlen dolgokat is rólam, de ahogy bevonták Marcelot, a férjemet, túlment minden határon. Ő az az ember, akibe szerelmes vagyok, a barátom és ő adta a legtöbb támogatást nekem az elmúlt években.
Bandatagok voltunk 9 évig, átéltünk jó és kevésbé jó időket. Azt hittem, ismerem őket, de tévedtem.
Mégis, bármi történt, nem elég ahhoz hogy szörnyetegnek lássam őket.
Most jön a lenyugvás és elmélkedés ideje.
Szükségem van arra, hogy rendbeszedjem a gondolataim, és ígérem hamarosan ismét hallatok magamról. Egy sajtókonferenciát szervezek, ahol beszélni fogok a jövőbeni terveimről. Ez nem jelenti azt, hogy ez a konferencia eszköz lenne ahhoz, hogy bárkit támadjak. Nem lesz az.
A nagyszerű zenét, amit együtt csináltunk, nem mocskolják be az események.
Köszönöm az embereknek, akik támogatnak ezekben a szomorú időkben. A családom, a barátaim, kollégáim, és rengeteg rajongó. Szeretlek titeket és tényleg úgy érzem hogy nem csaptalak be titeket.
Tarja |
"...A félelem megöli a reményt, a tudat elveszi eszét. Az idő úgy múlik el hogy észre sem veszi... S ha meghal majd, senki sem keresi...!" |
EZT MINDENKÉPP OLVASSÁTOK EL!
2005. október 23. Az utolsó nagy koncert a „Once” Világkörüli Turné keretében a helsinki-i Hartwall Arénában rögzítve lett, és az „End of an Era” címet kapta. A koncert végén Tarja Turunen kapott egy levelet a csapat többi tagjától, mely levélben leírják, hogy szeretnék, ha távozna a csapatból.
A nyílt levél Tarjának a következőket mondja:
„Kedves Tarja,
itt az ideje hogy válasszunk, hogy a Nightwish története véget érjen, vagy folytatódjon egy meghatározhatatlan ideig. Ezen a projekten dolgozunk 9 éve, és nem akarjuk még feladni. A Nightwish egyfajta életvitel, valami, amiért élni érdemes, és biztosak vagyunk benne, hogy nem akarjuk veszni hagyni.
Ugyanígy biztosak vagyunk abban is, hogy nem tudunk veled és Marceloval tovább együtt dolgozni. A múlt év folyamán valami szomorú történt, amit minden áldott nap, reggel és este végiggondolok. A magatartásod és viselkedésed nem fér össze többé a Nightwish-sal. Olyan tulajdonságokat látok, amiket soha nem hittem volna, hogy egy régi jó barátban látni fogok.
Emberek, akik nem beszélnek egymással egy évig, nem tartoznak ugyanabba a csapatba.
Be lettünk vonva egy iparba, ahol az üzleti oldala a dolgoknak egy szükséges rossz, és valami ami miatt mindig aggódni kell. Ugyanakkor egy csapat vagyunk, amely mindig szívből jövő zenét csinált, a barátságért és a zenéért magáért. A mentális elégedettség mindig fontosabb kellene legyen, mint a pénz! A Nightwish egy csapat, egy érzelem.
Neked, sajnos, üzlet, pénz, és a dolgok amelyeknek semmi köze az érzelemhez, fontosabbak lettek számodra. úgy érzed, elégedett lehetsz magaddal, és a Nightwish-sal elért zenei karriereddel, sokkal inkább, mint hogy elgondolkodnál, mit adott a Nightwish neked.
Ezt a viselkedést tisztán mutatta nekem az a két dolog, amit mondtál nekem egy repülőn Torontoban: „Nincs szükségem a Nightwish-ra többé.” és „Emlékezz, Tuomas, bármikor elhagyhatom ezt a csapatot, úgy is, hogy csak egy nappal előtte szólok.” Egyszerűen nem tudok több dalt írni számodra, hogy elénekeld.
Azt mondtad magadnak, hogy inkább egy „vendégzenész” vagy a Nightwish-ban. Itt a vége ennek, és egy új női énekessel fogjuk folytatni.
Biztosak vagyunk benne, hogy ez ugyanolyan nagy megkönnyebbülés Neked, mint amilyen nekünk. Pont elég hosszú ideig éreztük magunkat rosszul.
Azt mondtad, nem számít semmi, a következő Nightwish album lesz számodra az utolsó. Mégis, mindannyian addig akarjuk ezt csinálni, amíg a tűz ég. Szóval nincs értelme veled megcsinálni a következő albumot.
Mi négyen számtalanszor végigmentünk a problémán, és realizáltuk hogy ez az, amit egész életünkben csinálni akarunk. Ez minden, amihez értünk. 2004 decemberében azt mondtad, hogy soha többé nem fogsz két hétnél hosszabb ideig koncertezni. Azt is mondtad, hogy elfelejthetjük az Egyesült államokat és Ausztráliát, mert a fizetség és az események mérete túl kicsi.
Interjúkban említettem, hogyha Tarja távozik, az a csapat vége lenne. Megértem, hogy emberek hasonlóképp vélekednek majd. A Nightwish, mégis az én lelkem tájképe, és nem vagyok kész arra, hogy veszni hagyjam egy személy miatt. Egy személy miatt, aki a saját kreativitására máshol akar fókuszálni, egy személy miatt, akinek az értékrendje nem passzol az enyémhez.
Soha nem zavartattuk magunkat a ténytől, hogy nem veszel részt a dalok írásában / intézésében, soha a 9 év alatt nem jöttél dalokat próbálni, mielőtt stúdióba vonultunk. Arról nem is beszélve, hogy amikor turnéztunk, mindig repülni akartál, külön tőlünk a férjeddel. Arról sem beszélve, hogy egy megkérdőjelezhetetlen jelképe vagy a csapatnak.
Elfogadtuk, és rendben levőnek éreztünk mindent, kivéve a kapzsiságot, a rajongók alábecsülését, és az ígéretek megtörését. Meg votl beszélve, hogy a Nightwish mindenek felett álló lesz 2004-2005-ben. Mégis, rengeteg más dolog sokkal fontosabb volt számodra. A végső példa erre az az Oslo-i koncert, melyre minden jegy elkelt, és melyet le akartál mondani, mert próbálnod kellett a szóló koncertjeidre, találkoznod kellett barátokkal és moziba kellett menned. Ezek voltak a szavak, amelyeket Marcelo használt az emailjében, melyben leírja a lemondás okait. Ez csak egy példa volt a sok közül. Nem is tudok elképzelni rosszabb utat az önzőséhez és a rajongóink elutasításához.
A Nightwish egy életvitel, és munka rengeteg kötelezettséggel. Veled nem tudjuk elvállalni ezeket a szolgálatokat többé.
Mélyen nem tudjuk eldönteni, melyikőtök juttatott el minket idáig. Valahogy Marcelo megváltoztatott téged, egy szeretnivaló lányból ami voltál, egy díva lett, aki nem úgy viselkedik és gondolkodik, ahogy régen tette. Túl biztos vagy a pótolhatatlanságodban és státuszodban.
Egyértelmű, hogy négyünket teszel felelőssé a stresszért és szenvedésedért. és azt gondolod hogy nem tisztelünk, vagy hallgatunk meg téged. Higyj nekünk; mindig a legteljesebb tisztelettel fordultunk feléd, mint nagyszerű énekesnő és barát felé. és igen gyakran az utóbbi pár évben a terveink a te döntéseidhez igazodtak. Te voltál az egyetlen aki több pénzt akart a koncertekből.
Ez a „kompenzáció és pénz mindenből” viselkedés a tény, ami miatt a leginkább elkeseredtünk!
Kívánjuk, hogy sokkal inkább a szívedre hallgass Marcelo helyett. Kulturális különbségek kombinálva kapzsisággal, megalkuvással és szerelemmel - veszélyes kombináció. Ne hervaszd el magad.
Ez a döntés nem olyan, amire különösen büszkék lennénk, de nem adtál nekünk más lehetőséget. Az űr köztünk túl széles. Négyen egyhangúlag hoztuk a döntést. Túlvagyunk a ponton, ahol még megoldhattuk volna egy beszélgetéssel.
A legjobbakat az életedben és karrieredben,
Tuomas
Emppu Jukka Marco
Utóirat: ez egy nyílt levél mindenkinek.” |
hell
egész jo az oldalad igy első ránézésre...de! a zenét vedd ki, mert nagyon IDEGESÍTŐ!! eléggé felesleges, azt leszámitva, hogy ez egy jo szám...csak hát tul rövid részletet jáccik le, és aki akarja az ugy is meghallgatja magánál. szoval sztem vedd ki!
ReapeR
Tudom, mostanában engem is eléggé idegesít, de közkivánatra került sorra. Azt írtam is még régebben a chat-re, hogy sajnos ez egy elég rövid részlet... OK, akkor leveszem. Megpróbálom átcserélni egy másikra.
joi |
Minden szép, minfen joe és még Bambi is kaphatóóóó... hej de sokat fogok én óvasni...:)
Raistlin lánya |
Helló!
Nagyon bejön az oldalad.Én is Nightwish rajongó vagyok.Az én oldalamon csak egy pár kép van.Nézz el hozzám hátha van olyan kép ami neked nincs meg.Sok sikert a továbbiakban!!!!
Üdv.: REDBULL2005
köszi, találtam is rajta néhány jó képet.
|
Végre egy Nightwish-el foglalkozó G-portálos oldal...:)
Raistlin
jaja :D |
Léci, az oldalhirdetéseket az arra létrehozott részbe rakjátok!!
köszi:joi |
| hell! cool az oldal ITT van az enyém! nézzétek meg, metálos! pá! |
Üdv! Jó az oldal!!!! Sok féle zenét szeretek,de a Metal zene terén a Nightwish-t!!!! :))) Nagyon különleges és igényes jó zenét nyomnak!!!!!! Jó munkát!!!!!!!!! Üdv:Laci
én is pontosat ezért imádom őket! végre valami értelmes szöveg. egyébként nagyon köszi, hogy itt voltál és írtál a vendégkönyvembe. |
| Üdv!!! Látom én vagyok itt az első!!! Hát addig is reklámozd magadat a www.spr.gportal.hu-n
SPR
szia, köszi, hogy írtál a vendégkönyvembe. |
[Friss hozzászólások] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés